A Föld nem a mienk, hanem unokáinktól kaptuk kölcsön!

Ezt a mondatot sokan hallották már a zöld hírekben, de Áder János is ezt a mottót választotta a párizsi Klímacsúcson, amikor az államfők találkozóján a fenntarthatóságról tartotta beszédét. Budapesten, e program folytatásában, a víz fontosságáról tanácskoztak a szakértők.

 Az országos szinten is kiemelt fontosságú problémák miatt a fenntarthatóság lett a témája a Föld napját /április 22./ követő hétnek iskolánk felső tagozatos osztályaiban is. Összehasonlító táblázatban foglaltuk össze háztartások legfontosabb régi és a jelenlegi szokásait, az eltérő tagozatos gyermekek pedig rajzokat készítettek. Ellátogattunk a Nefelejcs Idősek Otthonába, ahol a legidősebb lakók meséltek, ma is használható, gazdaságos ötleteket adva takarékos és környezetkímélő életvitelre. Néhány hasznos ötleteiket ajánlunk a figyelmébe mindenkinek!

A falak tisztításával kezdték a takarítást, porolóval, nádból készült seprűvel seperték le a falat. Ősszel-tavasszal meszeltek, így fertőtlenítve a lakásokat, a földes padlót cirokseprűvel takarították, majd felmázolták. Az ablakokat ecetes vízzel mosták, papírral, ronggyal törölték. Télen a hó és a fagy is segítette munkájukat. Mosáshoz összegyűjtötték az esővizet, mert az lágy és így kevesebb házi szappant használtak fel a lúg és a kékítő mellé. Mángorló és a tengeri csutkával vagy sparhelten melegített vasalón kívül csak a mosóteknő szolgálta a segítséget. A mindennapi teendők mellet kevés idő maradt a főzésre. Reggelire mezítlábas lebbencs, sült szalonna, későbbi étkezéseknél sültpép-málé, ganca, nokedli került az asztalra. A mindennapi étkezésekhez a nélkülözhetetlen kenyér hetente sült, a hét kilós kenyér volt egy felnőtt ember fejadagja. Tartósításra a háztartásokban sokféle módon találtak lehetőséget. Gondos tisztítás, előkészítés után főzték ki a lekvárt, tették el a befőtteket szalicillal, dunsztolással. A celofánnal fedett üvegeket gondosan lekötötték mielőtt a kemencében, vagy a dunna között melegen tartották. Ételeket forralással, sózással, füstöléssel óvták a gyors romlástól. Hűtésre használtak kutat, pincét, mert kevesen engedhették meg maguknak a jégszekrényt, az a télen fagyott és szalma között tárolt „vermelt ” jégtömbökkel igen drága lett volna. Zöldséget nedves homokban, gyümölcsöt papírban is lehetett óvni a romlástól. Az újrahasznosítás nehezen értelmezhető kérdésnek bizonyult, mert természetesen mindent igyekeztek régen többször felhasználni. Az újság például WC-papírrá a fel nem használt zsiradék lúggal és hamuval szappanná, az üvegek kifőzés után újra tárolásra alkalmassá váltak. Bio-módszerek léteztek elődeink számára is!